FÖLDI CSILLAGOK KÖZT Szonett XIX.

• FÖLDI CSILLAGOK KÖZT
  Szonett XIX.
  Írta:Ács Nagy Éva
  
  
  Nem kell nekem a Göncöl szekere,
  Mert a földön csillagok közt élek.
  Ők mondják nekem azt, hogy szeretlek,
  Velük vágyom az égi mezőre!
  
  
  Három fényes csillagom itt ragyog,
  Minden fénynél jobban tündökölnek.
  Naponta látnak, csak rám nevetnek,
  Három csillag, szeretve mosolyog.
  
  
  Létük felér, minden égi jóval,
  Nem tudom kifejezni ezt szóval,
  Sorsomat szépítve, csak dalolnak!
  
  
  Sétálunk mi, életem mezején,
  Együtt leszünk halálom idején,
  Én csillagjaim nekem ragyognak!