Zaklatottan
Félek, nem enged el, folyton zaklat,
nem enged tovább lépni, marasztal.
Lesi minden lépésem, mozdulatom,
már nyugodtan nem is alszom.
Vége! de nem tud belenyugodni,
felfogása nincs, szinte semmi.
Félek! éjjel, nappal rettegek,
nincs türelmem, nagyon szenvedek.
Vége mikor lesz, sajnos nem tudom,
mikor lesz saját holnapom?
Mikor lesz szabad újra az életem,
mikor, mikor csak megint én élhetem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése