TEGNAP ÍZE
Szonett LXIX.69.
Írta: Ács Nagy Éva
Kézen fogott megint, hajnalban a múlt,
Kicsit féltem tőle, meg-megriadtam.
Mégis karöltve, boldogan haladtam,
De szívemben, fergeteges vihar dúlt!
Szinte átéreztem a tegnap ízét,
Élveztem a múlt, feledett csókjait.
Átéltem a volt, szerelmes vágyait,
Fogtam jó szorosan, remegő kezét.
Jó volt újra, boldognak vele lenni,
Mert nehéz csakúgy, mindent elfeledni,
Csak az én szívem, mi dobogott tovább!
A jövőm, mi felé nélküle megyek,
Pedig itt vannak még, érte hullt könnyek,
Nem lehetett a sors, hozzám mostohább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése