A bohóc

Ács Nagy Éva
A bohóc

Áll a porondon,
néha sírna
de a nevettetés 
a dolga.
Nem mutatja ki
ha fájdalom éri,
nevettet ő
hisz életét ezért éli.
Ha kell tótágast áll,
vagy ha kell hegedül,
vagy épp seggre ül.
Hagyja , hogy bolondot
belőle csináljanak,
ez a dolga,
igazi élete várhat.
Vajon milyen lehet ő,
milyen otthon a nagy nevettető?
Milyen az igazi éne,
vagy mindig nevetni kéne?
Bohóc ő, nagy bohóc,
de élete neki is csupa kóc.
Fájdalom ott is van,
ott a festék alatt.
Munka után lemossa
festékét,kisétál az ajtón,
sír a rosszon.
Áll ott civilben,
s ki ez kérdezed?
Ki lenne más a nevettető,
de emberként ő is szenvedő.
Érző, vérző szívű ember ő is,
sebei vannak neki is.
Ő is hisz valamiben,
ő is hisz az életben.
De nevetett ez az élete,
kell az emberek szeretete.