Kérem én
Mint koldus, ki utcán kéreget,
úgy kérem én a szeretetet.
Éhezőnek vetsz oda kenyeret,
várom, hogy elém is vessetek.
Nem kérek sokat, csak csipetnyit,
mindenki idejéből csak egy percnyit.
Beosztom, megelégszem vele,
szívem boldogsággal lesz tele.
Mint kutya a csontról a húst,
marcangolom a szeretetet,
hátha kicsi nekem is jut.
Toprongyosként állok a világ elé,
szakadt a lelkem, fájdalom mart belé.
Rossz ember vagyok hát én?
labilis, szeretetben szegény?
Ki ismer az tudja ki vagyok,
ki nem, tőle talán esélyt még kapok.
Kérem hát tőletek, adjatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése