Látok
Kinyílt a szemem, végre már látok,
eddig vakon követtem a világot.
Azt láttam, mit pont csak én akartam,
nem tetszett, fejem elfordítottam.
De már látok, lassan hát rájöttem,
nincs lila köd, nincs semmi előttem!
A szürke hályog mégis csak lehullt,
szép és fehér, tiszta lett már a múlt.
Ragyog, már több színben pompázó,
majdnem teljesen sima, átlátszó.
Látok végre, nézek és képzelek,
ezer színben játszó boldog életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése