Zuhanok

Nézek magam elé, könnyeim hullnak,
búcsút intek minden szépnek, újnak.
Valamikor régen még én is álmodtam,
valamikor szépre jóra vágytam.
De mára a tiszta valóság annyi,
sötét veremben fogok rothadni.

A féreg is érdemesebb -e világra,
mint én, mert szívem mélyét már átrágta.
Mikor végre hittem, kijöttem belőle
esek vissza a vermem legmélyére.
Zuhanok, nincsenek már gondolatok,
csak üres tér,lélekben halott vagyok.

Nincs miben hinnem, nincs erőm,
hitem sincs, maradt a néma közöny.
Görcs rángatja fonnyadozó arcomat.
bűnös lelkem nem lel békét, nyugalmat.
A féreg hatalma alá kerültem,
s én általa, mindenem elvesztettem.

Egykori magamat, ki valaha voltam,
most féreg járta testben fuldokoltam.
Feltámadni vermemből már nincs erő,
a tehetetlenség győz, ő most a nyerő.
S csak nézek lomhán , semmibe meredve,
a kilátástalan jövőtől megijedve!