ölelő karok feléd nyúlnak,
búcsút intve a fájó múltnak.
szerető szívek neked dobognak,
reményt adva az új napoknak.
állnak, várnak kint a kapuban,
lépted ismerős, te vagy valóban.
hazatértél már, itt a helyed,
veled vannak ők, kik szeretnek.
ne menj el soha többé,
maradj ott, velük örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése