Átkozott hajnal,
előbb jöttél,
nem könyörültél.
Elvitted a szenvedélyt,
az éj vágyódó örvényét.
A magány foglya vagyok,
körbevesznek csukott ajtók.
Átkozott hajnal,
szerettelek,de most
várhattál volna.
Elmúlt a varázsa az éjnek,
magam maradtam,
s te lettél a győztes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése