Nyisd ki kedvesem szemed, hadd lássam meg tükörképemet. Hadd lássam meg színében, van -e benne láng, igaz szerelem. Tudni akarom a jövő reményét, két szerelmes szívnek közös életét.
H a d d...szóval hadd írjam, hogy a gondolataid szépek., egyéniek. A költő minden tapasztalatot a maga szívén-lelkén- szemén keresztül szűr át, akkor jó, de az is hozzá tartozik, hogy ne annyira egyénien, hogy azt más ne érezhesse. Vagyis nagyon sokáig érezzék úgy, hogy ők is kerülhetnek abba a helyzetbe, mint a költő, lehetnek olyanok, sőt teljesen olyanok. Ne haragudj, hogy ezt elmondtam és talán még valamit a formáról: nem mondom, hogy sohasem szabad, de szinte tilos ragrímeket használni, mert attól a ver unalmas. nem mondtam, hogy ez a vers is az, csak úgy általában. (Balassit szokták idézni, hogy ragrímeket használt,(Hogy Júliára talála, így köszöne néki)... de az már több száz éve volt, Csokonai ettől egy kicsit eltért, biztosan emlékszel a Reményhez c.versre: tünemény - remény (szóvégi szótagok egyezése), boldogtalan - untalan, felém - belém, valál - csalál. Egy idő óta és már nagyon régóta a ragrímek nem számítanak igazi rímnek, én is óvakodom tőlük. Ha már rímeket írunk. A szabadversben persze ilyen gond nincs, csak én meg ezeket nem szeretem. Én konzervatívan ragaszkodom a rímekhez, sőt a jambus, trocheus lüktetéshez, néha a disztichonhoz is, a kifejtő versmondatokhoz, ami viszont már nemigen modern, de vállalom. Ha József Attila, Váci Mihály, Simon István vállalta, akkor én is megtehetem, gondolom. No és, melyik verset idézik ünnepeken: a szabadverset vagy éppen Babits Mihályt pl. a kultúra napján - estjén? Ne haragudj, hogy hosszú voltam. - Józsi
H a d d...szóval hadd írjam, hogy a gondolataid szépek., egyéniek. A költő minden tapasztalatot a maga szívén-lelkén- szemén keresztül szűr át, akkor jó, de az is hozzá tartozik, hogy ne annyira egyénien, hogy azt más ne érezhesse. Vagyis nagyon sokáig érezzék úgy, hogy ők is kerülhetnek abba a helyzetbe, mint a költő, lehetnek olyanok, sőt teljesen olyanok. Ne haragudj, hogy ezt elmondtam és talán még valamit a formáról: nem mondom, hogy sohasem szabad, de szinte tilos ragrímeket használni, mert attól a ver unalmas. nem mondtam, hogy ez a vers is az, csak úgy általában. (Balassit szokták idézni, hogy ragrímeket használt,(Hogy Júliára talála, így köszöne néki)... de az már több száz éve volt, Csokonai ettől egy kicsit eltért, biztosan emlékszel a Reményhez c.versre: tünemény - remény (szóvégi szótagok egyezése), boldogtalan - untalan, felém - belém, valál - csalál. Egy idő óta és már nagyon régóta a ragrímek nem számítanak igazi rímnek, én is óvakodom tőlük. Ha már rímeket írunk. A szabadversben persze ilyen gond nincs, csak én meg ezeket nem szeretem. Én konzervatívan ragaszkodom a rímekhez, sőt a jambus, trocheus lüktetéshez, néha a disztichonhoz is, a kifejtő versmondatokhoz, ami viszont már nemigen modern, de vállalom. Ha József Attila, Váci Mihály, Simon István vállalta, akkor én is megtehetem, gondolom. No és, melyik verset idézik ünnepeken: a szabadverset vagy éppen Babits Mihályt pl. a kultúra napján - estjén? Ne haragudj, hogy hosszú voltam. - Józsi
VálaszTörlés