TÁNC A SZIGETEN
Szonett: LXXVII.77
Írta:Ács Nagy Éva
A szigeten sütött és perzselt a nap,
Zene szólt ott, és én már énekeltem.
Tömegbe vegyültem , táncolni kezdtem,
Az égő szenvedély testemen átcsap.
Tánc a minden, az élet nekem zene,
Ha meghallom , vérem lüktet hevesen.
Lábam mozdult , ritmusra járt sebesen ,
Istenem! mondom, szerelem kezdete!
Élt a sziget, minden zúg most csak dalolt,
Legsötétebb helyen is muzsika szólt.
Gondok nincsenek, feledésbe mentek.
Ringatott a vágy , andalogtam, lágyan,
Kézen fogtam ott mindenkit a vágyban.
Biztatva, állj közénk szóljon az ének!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése