Elég volt
Belefáradtam végleg a nincs-be,
bele a nem létező reménybe.
Sírtam mindig , áztattam a földet,
belefulladtam a könnyeimbe.
Belefásultam, hogy mindig várok,
vártam hát , talán jobb lesz a holnap.
Nem sírok magamon, már nevetek,
ezentúl öröm könnyeket ejtek.
Elég volt hát már a fájdalomból,
elég a félelemből , rettegésből.
Bőröm ráncát a sorsom keltette,
most önmagamat keltem életre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése