Szonett: LXXIV. 74
Írta:Ács Nagy Éva
Ültem csak a tóparton, magam, csendben,
Néztem most némán a sima víztükröt.
Néztem hát , láttam oszolni a felhőt,
Hittem akkor ott ,velem minden rendben.
Csend volt, nem rezzent meg a fákon levél,
Béke, nyugalom költözött szívembe.
Egy katicabogár szállt tenyerembe,
Kívántam, most ne legyen viharos szél!
Daloltak nekem vígan a madarak,
Kaptam már tőlük igazi szárnyakat.
Ott az égen magasra emelkedtem!
Szárnyam tártam a nap felé, szabadon,
Vele én is néztem ki, oly ragyogón!
De az álmom véget ért, felébredtem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése