FELETTÜNK MÁR A HOLD
SZÁMOLÓ
Szonett . LXXVIII. 78.
Írta.Ács Nagy Éva
Egy röpke perc volt, s megszűnt minden bennem,
Két szemedben láttam törtető vágyat.
Négyszemközt, forrón csókoltam a szádat,
Három határ sem választhat el tőlem!
Öt énekes madár csak nekünk dalolt,
Felettünk fény, már a hold világított.
Hatszor álmodtam újra ezt a napot,
Dal zeng, még mindig rólunk, nekünk szólt!
Hétfejű sárkányok itt nem léteztek,
Nyolcadik emeletre fel, nem érnek,
Szerelmünk lángoló tüze többet ér!
Kilencediken volt a végállomás,
Oda fel nem jöhet velünk, senki más,
Még ha tízszer is megáll bennük a vér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése