Belém rúgott folyton az élet,
nem kimélt , a vihar tépett!
Hajamat összegubancolta,
szívemet jéggé fagyasztotta.
Stoplis cipővel járt lelkemben,
szögesdrótot húzott testemen.
Könnyeim patakokká váltak,
fuldokoltak bennem fájdalmak.
Lélegzetem csak egy hörgés volt,
az útolsó, mely hamar elmúlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése