Szonett 78.
Írta:Ács Nagy Éva
Jött felém, kezében rózsacsokor,
szeme fénylett, ragyogott a mosolya.
Reszketett teste, úgy félt mint még soha,
nem volt akadály, sehol egy bokor.
Illatát a csokrának megéreztem,
a mosolya pedig már elvarázsolt.
Testemmel melegítve, a vágy táncolt,
eléje én is boldogan mentem.
A hajnali pirkadat együtt talált,
választjuk már végleg ,az élet s halált.
Szerelem ez, mely rózsával köszöntött.
Kezét mely reszketett, el nem engedem,
akárhová megy is , mindig követem.
Együtt leszünk a sírig, a sors döntött .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése