Fut robog velem a sebes vonat,
átszeli a hegyeket, határokat.
Nem érzem a Balaton illatát,
nem látom, keresem Somogy dombját.
Erre nem repül, tán nincs is sirály,
amerre nézek, csak sivatagi táj.
Hattyúkat itt sehol sem látok,
csak a pusztát, és kiszáradt tarlót.
A Magyar tenger már nem itt van,
de illat van itt a szénakazalban.
Más, talán, de épp oly csodaszép,
mint nekem ott, ha ragyog az ég.
Gémeskút van a puszta közepén,
rajta, nem a vízen jár táncot napfény.
Beragyogja a végtelen rónát,
szép, de mégis más az álmodozás.
Szívem máshová vágyik, itt beteg,
mert nem erre a tájra született.
Honvágy az mi gyötri itt lelkemet,
haza tér folyton, mindig, még lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése