Nézz hát újra a szemembe,
mond ki nevetve, hogy vége!
Nincs több együtt töltött holnap,
csak szép álom volt a tegnap.
Alszik a csók, az ölelés,
ébred a sírás, szenvedés.
Üresek lesznek a nappalok,
szürkék lettek a hétköznapok.
Nézz hát rám végre, és mond ki,
ne hagyj megint reménykedni!
A tegnap fénye még világít,
látom a láng még nem alszik.
Szemedben pislákol a szikra,
érzem reményét, kezdjük újra.
Miénk volt mindig a tegnap,
lehet hát miénk a holnap.
Nézd , fogd erősen a kezem,
nézd csak, még lángol a szemem.
Szíved mélyén remeg a vágy,
nem alszik , tudom, ott a láng!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése