SZERELMES SZONETT Szonett IV.

SZERELMES SZONETT

Szonett IV.

Írta :Ács Nagy Éva

Takarózni szeretnék szerelmeddel,

Érinteni már tested a kezemmel,

Látni a szenvedélyed a szememmel,

Közös ütemre dobogni szíveddel.

Neked szeretném adni a világot,

Illatozni, mint a gyöngyvirág, neked,

Eggyé válnék hát egy életen veled,

Lábaid elé szórnám a virágot.

Szórd rá sugarad napfény, mert szeretem,

Add neki szerelmem, ő a mindenem,

Akarom, hogy az én leplem ő legyen!

Elveszni akarok szemed tengerén,

Ezüstös hajnalon neked lennék én.

Pír leszek arcodon egész életen.

Varázslat volt

Ács Nagy Éva
Varázslat volt

Varázslat volt a pirkadatban, láttalak,
táncoltál a tisztáson a fák alatt .
Az árnyékban tisztán megcsillant szemed,
kiolvastam én belőle a lényeget .
Fölényben volt testeden a szeretet ,
mintaként vetítette elém lelkedet .
Eddig csak bánat, fájdalom volt nekem ,
te lettél hirtelen a lét s lélekelem.
Kecsesen vettem át veled az ütemed ,
táncunk volt jövőre nézve az üzenet .
Boldog tudom, hogy így leszek már veled ,
sötétség szemébe bátran nevetek.

Egérút

Ács Nagy Éva
Egérút
(érdem, piszok, arany, egérút, villám, segít, szeret, bosszú, moraj, szitál)

Szitált a hó, a nap aranysugara melegített,
egérutat nyertem még kicsit, a rossz idő elől.
Szemem tiszta volt, még nem szállt bele a piszok,
pedig a villámok már kerülgették testem.
Csapzottan majdnem, tehetetlenül álltam,
s vártam, velem lesz valaki, s nem féltem.
Segített az amiben s akiben hittem,
mert ő úgy szeret engem milyen vagyok,
tudja jól megváltozni már nem fogok.
S a bosszúra éhes ellenségeim távoztak!
Hiába morajlik a harag most is bennük,
a hitem erősebb, legyöztem öket!
Szitált a hó, arcomra szállt egy hópihe,
kedveskedve simogat, lelkemben béke maradt.

PACSIRTA DAL Szonett 3.

PACSIRTA DAL
Szonett 3.
Írta:Ács nagy Éva


Ház felett röpül ,dalol egy pacsirta.
Nótája szívem mélyét érinti meg,
Szívem mélyéről eltűnik minden heg.
A kis pacsirta csalafinta tudta.

Mert annál szebben ,jobban dalolta,
Éneke megszépíti az életet,
Hallgassuk e csodálatos éneket.
Pacsirta szívéből jött a nóta.

Erdő ,mező énekes madárkája,
A szívemnek kedves pacsirtája
Énekelj nekem, énekelek veled.

Szállj be a házam szép udvarára,
Szállj le a legszebb fenyőm ágára
A legszebb fám alatt dalolok neked.

Ima gyermekeimért

Ima gyermekeimért


Édes jó Istenem ,hozzád szól az imám,
nem vagyok más ,csak egy gyarló leány.
Halld meg kérlek egyetlen kérésem,
szívemből tőled csak ezt az egyet kérem,
Óvd meg gyerekeimet minden rossztól,
legfőképp a kísértő gonosztól.
Legyenek becsületes boldog emberek,
mindig mindenhol csak jót cselekedjenek.
Ha van nekik másoknak is adjanak,
szánják meg a gyámoltalanokat.
Ne sajnáljanak sohasem adni,
néha jobb talán ez így, mint kapni.
Legyenek szerencsés vidám emberek,
mindenkit egyformán szeressenek.
Legyenek jók, ne tudják mi a szegénység,
kerülje el messzire őket a betegség.
Szeressék egymást és felebarátaikat,
így talán meglátják majd az angyalokat.
Irigység,gőg kerülje a házuk táját,
s becsüljék meg igazán mindig egymást.
Ha nem leszek, találjanak akkor is haza,
mert ahol ők lesznek ,az a testvérek otthona.
Legyen családjukban szeretet, béke,
szívem tőled csak most ennyit kérne.
Ezért kérlek hát édes jó Istenem,
óvd meg őket mindentől ,mindig nekem.
Ámen.

HA VELEM LENNE Szonett II.

HA VELEM LENNE

Szonett II.

Írta :ÁCS Nagy Éva

Táncparkett ördöge ha velem lenne,

Szép szoknyám felvenném nagyon sietve,

Nem menne el senkinek sem a kedve,

Ha táncparketten most táncolnék benne.

Felvenném én az aranycipellőmet,

Legszebb ékemről sem feledkeznék el,

A legszebb mosolyom neked megfelel.

Letudnám ott, akkor minden terhemet.

A táncparketten táncolnék csak neked,

Egy jó ritmusra testünk együtt éled.

Elbűvöl az álom, varázstánc nekem!

Elcsábított ott a tengerkék szemed,

Táncparkett ördöge lettem csak neked.

Már csak érted dobog bolondos szívem.

CSÓKOD ÍZE Szonett I

CSÓKOD ÍZE

Szonett I 1

Írta:Ács Nagy Éva

Félek a túlvilági szerelemtől,

Félek már érezni csókjaid ízét,

Félek, mert többé nem érzem melegét,

Szeretnék csókot kapni kedvesemtől.

Félek hát az éj hangos zajaitól,

Mert tépik, marják a lüktető sebet,

Bennem örökre halott a szeretet,

Kérlek, szabadíts meg fájdalmaimtól!

Szerelmeddel tartsd bennem még a lelket,

Kezeddel simogasd lágyan a testet,

Érezni akarom tested melegét.

Veled szenvedélytől tüzes az élet,

A túlvilág ide közénk nem férhet,

Most akarom érezni csókod ízét!

Enyém csak

Enyém csak

titkaim lelkembe zártam
kulcsát messzire dobtam
reményt magammal viszem
enyém csak örökké hiszem

FÉNYEK Lámpásvers

FÉNYEK
Lámpásvers 
Írta:Ács Nagy Éva

csak
fények
kellenek
az utamon
már

Rossz hangulatban

Rossz hangulatban

Italom, iszom, poharam emelem,
magamat így jó mélyre temetem.
Kiásni tán már nem is akarom,
az alkohol segít a gondomon.
Ezért hát most akkor még iszom,
magamtól is nagyon iszonyodom.

Valami már vár

Valami már vár

haldokol bennem a létem
miért azt még én sem értem
szívem épphogy dobog kicsit
már arcomon halál virít
körbe öleli testemet
lassan a föld is betemet
fonnyadt lelkemben a Tavasz
az idő meghúzta a ravaszt

Gyertek már

Gyertek már

szabad gondolat szabad akarat
én akarom irányítani sorsomat.

A szemed tükör nekem

A szemed tükör nekem

Szemedbe nézve látom magamat,
látom egykori fiatal arcomat.
Ott szemed mélyén nem is öregszem,
benne még ott lakik régi énem.
A tükör az mi nekem hazudik,
mert bele nézve ránc mutatkozik.
Te szemed az, mi igazat mutat,
mert ráncos arcom neked sima maradt.
Kezed fogva nem érzékelem az időt,
reménykedek , lesz még együtt jövőnk.
Nézd csak, látod te is a két vén kamaszt,
az élet még nem húzta meg a ravaszt.
Állok , s te látod igazi magamat,
őszes haj, ráncos szem, de szív ugyanaz.
Veled sosem , benned én nem öregszem,
tudod , érzem ez az igazi szerelem.

JÁTÉK CSAK Lámpásvers

JÁTÉK CSAK
Lámpásvers
Írta :Ács Nagy Éva

csak
játék
az élet
játsszad velem
még

Riad a remény

Riad a remény

haldokló könnyes szemében
riadtan néz már a remény
kezét imára kulcsolja
mintaként magában elmondja
kuvik száll az éjszakában
fájdalom marad nyomában

CÍMBORÁK ÉS A SZŰZ Szójéték 16. (szelíd, kereskedő,címborák, szűz, gyöngy, tündérfürt) Szonett 79. Írta: Ács Nagy Éva

CÍMBORÁK ÉS A SZŰZ 
Szójéték 16. (szelíd, kereskedő,címborák, szűz, gyöngy, tündérfürt)
Szonett 79.
Írta: Ács Nagy Éva

Szelíd gesztenyefa az udvaron,
Alatta összegyültek a címborák ,
Sürgés, forgás, nagy a vígadalom ,
Isszák a kereskedő jó ó borát.

Közéjük téved egy gyönyörű szűz,
Hajában fűkoszorú, nyakában gyöngy,
Szeme nem csillog, már szomorú fűz,
Élete volt eddig , csak rög és göröngy.

Bort itatnak vele a cimborák ,
Feledtetik minden eddigi baját ,
Kedveskedve neki, táncoltatják,
Szebbé teszik tán kicsit a holnapját.

S az életén melyet benőtt már a gaz ,
Illatos tündérfürt fut keresztül majd.

FÉLEK FÉLNI Lámpásvers

FÉLEK FÉLNI
Lámpásvers
Írta:Ács Nagy Éva

óvj 
drágám
sötéttől
félek félni
is

Nem alszik még, tudom

Nem alszik még, tudom

Nézz hát újra a szemembe,
mond ki nevetve, hogy vége!
Nincs több együtt töltött holnap,
csak szép álom volt a tegnap.

Alszik a csók, az ölelés,
ébred a sírás, szenvedés.
Üresek lesznek a nappalok,
szürkék lettek a hétköznapok.

Nézz hát rám végre, és mond ki,
ne hagyj megint reménykedni!
A tegnap fénye még világít,
látom a láng még nem alszik.

Szemedben pislákol a szikra,
érzem reményét, kezdjük újra.
Miénk volt mindig a tegnap,
lehet hát miénk a holnap.

Nézd , fogd erősen a kezem,
nézd csak, még lángol a szemem.
Szíved mélyén remeg a vágy,
nem alszik , tudom, ott a láng!

Pont féluton

Pont féluton

Állok az út közepén, pont félúton , mögöttem tegnapom, előttem holnapom. Tétovázok, vajon most még merre menjek , az ismert múlt, vagy a homályos jövő felé lépjek ? Melyik legyen a cél, mit elértem , vagy mit még nem, de amíg döntök , addig is állok itt, pont középen.

Lesz még

Lesz még

haldoklik már a Nyár
a szél süvit mintaként fülembe
a kuvik álmából felriad
az Ősz elvitte a reményt
de lesz még szép nap ne félj

Fájdalom néma

Ács Nagy Éva
15 szójáték.
Fájdalom néma

Hideg szobában áporodott levegő,
haldokló mellett riadt rokonok.
Sírástól piros arcok, távozik a remény,
feladták már, tudják nincs visszaút.
Ablak alá szállt egy magányos kuvik ,
hangja szinte sikolt az éjben.
Sokkolt , ahogy a gyászdalát előadta,
minta előttem, a fájdalom néma.

SZERELMET ITT KAPOK Imajo

SZERELMET ITT KAPOK
Imajo
Írta:Ács Nagy Éva

haza találtam
szép messzi tájon jártam
honvágyam volt az
mi haza hozzád vonzott
én itthon vagyok
hol a te szemed ragyog
nekem mosolyogsz
szerelmet itt kaphatok

A minden nekem (Laurának)

A minden nekem
(Laurának)

nekem az otthon csak egy helyen van
ott a dombok és fák között
hol ezüstösen csillog a Balaton
a szél sejtelmesen hatol át a nádason
hol a nap sugara táncot jár a vízen
s a vihar ha kell hullámokat kavar
az alkony bíborszinével búcsúzik
az esti szürkületben érzem a víz illatát
hatalmas óriásként hívogat a Badacsony
Tihanyban kiabálva a visszhangot hallom
minden kincsnél a földön drágább nekem
aranyos szeszélyes s mégis én így szeretem

Eltűnnők végleg

Eltünnök végleg

ma szappanbuborék vagyok
az utolsó a csapatból sereghajtó
a szél felkapott visz a hold elé
mosolyt csalok kerekded arcára
izgatóan rám nézett nevetett
felé szállok kicsit játszok vele

aztán eltűnnők előle végleg

SÍRIG TARTÓ SZERELEM Szonett 78.

SÍRIG TARTÓ SZERELEM
Szonett 78.
Írta:Ács Nagy Éva


Jött felém, kezében rózsacsokor,
szeme fénylett, ragyogott a mosolya.
Reszketett teste, úgy félt mint még soha,
nem volt akadály, sehol egy bokor.

Illatát a csokrának megéreztem,
a mosolya pedig már elvarázsolt.
Testemmel melegítve, a vágy táncolt,
eléje én is boldogan mentem.

A hajnali pirkadat együtt talált,
választjuk már végleg ,az élet s halált.
Szerelem ez, mely rózsával köszöntött.

Kezét mely reszketett, el nem engedem,
akárhová megy is , mindig követem.
Együtt leszünk a sírig, a sors döntött .

Már nem hiszek

Már nem hiszek

Hátba támadott , játékszere lettem,
érte én az arénában küzdöttem.
Drága vérem hullattam le a földre,
gúnyosan nézett felém , hát megérte?
Manikűrözött körmöm , az arcába vájtam,
hiába kacsint rám , nem fog ki rajtam.
Többé nem hiszek a csábításnak,
inkább beállok akkor apácának!

Megint egyedül

Megint egyedül

a boldogság tőlem nagyon messze van
a sors néha elém dobott egy töredéket
elégedj meg vele szólt többet nem adok
kis ideig elég volt most megint egyedül vagyok

Társam a magány

Társam a magány


rám találtál most megint
de tudom újra elhagysz
mert célod végleg elérted
hiába is kapaszkodok beléd
érted sírva keservesen fájok
indulsz tudom mert menni akarsz
magamba roskadva fogadom
társam lett a könn yés magány

Tudtam rólad

Tudtam rólad

Tegnap még nem ismertelek,
de tudtam , valahol létezel.
Számítottam rád, keresel,
hogyha megtalálsz, leszel!
Magam elé képzeltem arcod,
behunyt szemembe mosolyod.
Kezemmel simogattam tested,
kerestem, nagyon a te kezed.
Már akkor ott szerettelek,
pedig nem is ismertelek.
Vágyam teljesült, eljöttél,
álomból hát igaz lettél!

30 év után

30 év után

tanulok hát ismét 30 év után
az iskolapad kicsit szűk rám
ha kérdeznek nézek ostobán
bámulok magam elé bután
agyam már nem úgy fog mint régen
hogy is van ez sajnos nem értem

Hol voltál?

Hol voltál?

Elhagyott engem a hitem
nem hiszem már , hogy van Isten.
Annyi rosszat, fájdalmat mért rám,
csak bánat és könny volt ruhám.

Elhagyott engem a hitem,
fáztam hideg várótermekben.
Porosodtam vakvágányokon,
aszalódtam kiégett tarlón.

Elhagyott engem a hitem,
kérdem én, hol voltál Isten?
Kezemet miért nem fogtad,
imámat miért nem fogadtad?

FELETTÜNK MÁR A HOLD

FELETTÜNK MÁR A HOLD
Szonett .77.
Írta.Ács Nagy Éva



Egy perc alatt megszűnt minden nekem
két szemedben láttam most a vágyat
Négyszemközt, forrón csókoltam a szádat
három határ sem választhat el tőlem

Öt énekes madár csak nekünk dalolt
felettünk már a hold világított
Hatszor álmodtam újra ezt a napot
s a dal még mindig rólunk, nekünk szólt

Hétfejű sárkányok itt nem léteztek
nyolcadik emeletre fel nem érnek
Szerelmünk lángoló tüze többet ér

Kilencediken volt a végállomás
oda fel nem jöhet velünk senki más
Ha tízszer is megáll bennük a vér

Sarjadó szerelem

Sarjadó szerelem

szerelem magja el van vetve
érzem a szívembe ültetett magot
lassan nő növekedik benne
s ha kell óriásira sarjad ott

Emlék foszlány 2.

Emlék foszlány 2.

a kertet benőtte már a repkény
a ház fala düledező rég romos
az eső végleg elmosta a múltat
de illatát bennem nagyon érzem
eltemetett csontokra hull könnyem