Viseld el

Ács Nagy Éva
Viseld el

Születni mindig kell,
halni pedig muszáj.
Élni kell, néha teher,
de élsz, hát viseld el!

Váratlanul jött az Ősz

Ács Nagy Éva
Váratlanul jött az Ősz
Evokáció :Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Balatonra váratlanul jött az ősz,
s lecsapott hirtelen a felszínen,
hullámokat képezve a vízen,
S zajára csendem odalett.
Néztem az úszkáló hattyúkat,
elemózsiámból tördeltem nagyokat,
csodáltam szépséges testüket,
s rájöttem, egyszer nem leszek.

A nádas megzizzent, súgott nekem,
a szívem hirtelen megremegett,
fújt, csak fújt süvített a szél,
éreztem, nekem zenél.

Pillanat volt, átsuhant a Balatonon
s a percek csak úgy rohantak,
Itt volt, nyoma maradt a nádason
nyoma bennem a dalnak.

Farsangom

Ács Nagy Éva
Farsangom

Színes forgatag, zene szól,
sarokban csücsül egy bohóc.
Haja égnek áll, orra piros,
szeme nevet, rám kacsint.
Táncolunk együtt hercegnőm,?
oly kedvesen kéri,táncolunk azt reméli.
S elmegyek vele nem szégyellem,
a bohóc lesz az én hercegem.
Kezét remegve a derekamra teszi,
arcomra vágy csókját leheli.
Boldogság önti el szívemet,
a farsangon megtaláltam én a herceget.
Nem volt korona a fején,
nem volt fényes gúnyája.
Arcán a máz elkenődött,
haja égnek állt , orra krumpli.
De szenvedély volt minden mozdulata,
tiszta szíve értem dobbant.

Lázadok

Ács Nagy Éva
Lázadok

Nem akarok mást, csak még élni szeretnék,
nem akarok mást, de a reményt elvették.
Nem kell más, csak pillanatnyi boldogság,
nem kell nekem más, csak szellemi szabadság.
Még enyém a testem, még dobog a szívem,
még ép az elmém , enyém most hát minden.
Lázadok tehát , mert még élni akarok,
lázadok, gondolataim szabadok!
Hát akkor most, csak azért is szárnyalok !

FELETTÜNK MÁR A HOLD SZÁMOLÓ Szonett . LXXVIII. 78.

FELETTÜNK MÁR A HOLD

SZÁMOLÓ

Szonett . LXXVIII. 78.

Írta.Ács Nagy Éva

Egy röpke perc volt, s megszűnt minden bennem,

Két szemedben láttam törtető vágyat.

Négyszemközt, forrón csókoltam a szádat,

Három határ sem választhat el tőlem!

Öt énekes madár csak nekünk dalolt,

Felettünk fény, már a hold világított.

Hatszor álmodtam újra ezt a napot,

Dal zeng, még mindig rólunk, nekünk szólt!

Hétfejű sárkányok itt nem léteztek,

Nyolcadik emeletre fel, nem érnek,

Szerelmünk lángoló tüze többet ér!

Kilencediken volt a végállomás,

Oda fel nem jöhet velünk, senki más,

Még ha tízszer is megáll bennük a vér!

Én ma

Ács Nagy Éva
Én ma

Ma éjjel, a fejem válladra hajtom,
testemmel tested körbefonom.
Ma éjjel átjár a nyugalom,
én ma melléd simulva alszom.
Ma éjjel kezed szorosan fogom,
én ma az életem neked adom.

Csitt

Ács Nagy Éva
Csitt

Csitt, most ne mondj semmit,
ne büntess ma senkit.
Csitt , csak nekem súgd halkan,
hogy, csak én tudjam, halljam.
Csitt , csak hevesen ölelj,
gyere bújj hozzám közel.
Csitt , súgd fülembe majdan,
ez az mit én is akartam.
Csitt , szerelmesen veled lenni,
hang nélkül igazán szeretni.
Csitt , velem az élet,
nem hagytak el a remények.
Ölelj, szeress csak csendben,
csitt , csak én és te , rendben!