hibás génekkel megáldva, így születtem,
szegénység keresztjét magamon cipelem.
lehettem volna akár dáma úrinő,
de akkor is szorított volna a cipő!
mindezek terhére mégis boldog vagyok,
hibás gének ellenére szívem ragyog.
kenyerem annyi, éhen ne tudjak halni,
de lelkemből szeretetet tudok adni.
sugárzom boldogan, mint kék égen a nap,
ki kér belőlem, nem sajnálom, mindig kap.
szeme vagyok én sötétben a vaknak,
utat mutatok a sűrűben vándornak.
ki éhes, az asztalomnál helyet adok,
szegény vagyok igaz, de nem fukarkodom.
életem élem, nevetve vagy épp sírva,
úgy, ahogy a nagykönyvben pont megvan írva.
egyszerű vagyok, nem lakom palotába,
nem öltőzöm fel másokért flancruhába.
ez vagyok én, egy nemes, de szegény legény,
Isten nem hordoz engem sem a tenyerén.
de dolgozom míg lehet, becsületesen,
csak hagyom kicsit, hogy más rajtam nevessen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése