(H. Anitának)
(Szavaid által)
szívemben tél van zimankós tél
fájdalmamban sajog a lelkem fél
üvölteni tudnék de fúj a szél
rút világ ez de én itt benne élek
és húz a mocsár már egyre lejjebb
kiben bíztam és hittem szerettem
eldobott most sárba tiport engem
hiába tavasz hiába süt a nap
szívem csalódott most boldogtalan
hiába dalolnak a fán madarak
enyhülést nem adnak magányomnak
ezért most zimankós még nekem a fény
hiába tavaszt lelkem most nem kér
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése