Álmom tied

álom kerülget
testem pihen
gondolat nincs
csak puha párna
teszem fejem
éjnek vállára
álmodom szebbet
gondolatom egy lett
az éjszava üzent
reményt keltve
ébredek majd
pihent a testem
lelkem nyugodt
béke sziget
álmom tied

Mégis szeretem

Most még nagyon csendes a Balaton,
nincsenek a vízen még hullámok.
A nádas között most nem jár a szél,
felhő sincs, ragyogóan kék az ég.

Azt hinné az ember, mindig ilyen,
boldogan lubickolhatsz a vízben.
A hattyúk is békésen úszkálnak,
a halak örömükben táncolnak.

De ne higgy ennek, mert vihar támad,
oda hamar béke nyugalmának!
Nagy erővel dönti ki a fákat,
s a víz elnyeli az óvatlanokat.

S ha elvonul már, lecsillapodik,
fájdalom marad, ő uralkodik.
Csendes most a Balaton, de csalóka,
könnyet rejt annak ,ki nem figyel oda.

Légy önmagad

Lassan gyere a mélyről felfelé,
Süt a nap, érezd, vedd észre.
Ne menekülj el a sötétségbe,
ne temesd magad el örökre!

Fájnak

Fáj nekem, mert nem ölel karod,
mert vágyó csókod, másnak adod!
Fáj nekem a múlt kísértése,
szavaknak már más az ejtése.

Fáj neked ,mert mást ölel karom,
mert a csókomat, másnak adom.
Fáj neked a múlt elmúlása,
szavamnak végleg, nincs rád hatása.

Nem vagy, más illatú a virág,
nélküled másképp vár a világ.
Ami miénk volt, most elveszett,
fekete föld lassan betemetett!

Nem kell

száno nevetés
áll szent képpel
gúnyos mosoly
rajtam vihogás
nem kell nekem
kell saját akarat
érezzem a talajt
szálljon a gondolat

Csak egy nő

egyszer egy nő leírt szavakat
majd mondattá formálta azokat
a mondatok rímelni kezdtek
nevezhetjük kezdetleges versnek
érzései lassan átalakultak
szépen haladva verssé változtak
néha sírva születik meg egy mondat
fájdalmát tudtul adja a világnak
s mikor bent a szívben öröm fakad
a betűk szorossan táncba fonódnak
egyszer egy nő nem gondolta ő sem
hogy verseiben lesz minden érzelem
végre már nyugodtság tölti majd el
nem tudta hogy ez valakit érdekel
de könnyebb így számára a világ
mert kiírhatja az összes bánatát

Kékülten

Hupikék törpné, tesóm ma így hívott,
kékre festettem fejemen a hajzuhatagot.
Ma mintha kék lenne az agyam,
pedig az nem az, csak a hajam!
Törpilla énem vajon meddig tart?
Veszek festéket s szőke leszek majd!
Addig csak én szépen kékülök,
tükörbe nézve szinte szédülök.
Unalmamban én szilvást játszom,
kék lettem, látjátok pompázom!

Nem talállak

most a tegnapot ölelem
a vágyam benne keresem
zihálva dobog a szívem
a levegőt át nem érem

Hiába Tavasz

(H. Anitának)
(Szavaid által)


szívemben tél van zimankós tél
fájdalmamban sajog a lelkem fél
üvölteni tudnék de fúj a szél
rút világ ez de én itt benne élek
és húz a mocsár már egyre lejjebb
kiben bíztam és hittem szerettem
eldobott most sárba tiport engem
hiába tavasz hiába süt a nap
szívem csalódott most boldogtalan
hiába dalolnak a fán madarak
enyhülést nem adnak magányomnak
ezért most zimankós még nekem a fény
hiába tavaszt lelkem most nem kér

Most

most valahogy sírni volna kedvem
most valami nagyon háborog bennem
hullámok mossák szívemnek partját
tajtékosan érintik gyomrom tájékát
most valami már belül nagyon fáj
sírni nem kéne de néha muszáj

Gyermekkor ég veled

Ács nagy Éva
Gyermekkor ég veled

Gyermekkor még ott van bennem,
rám mosolyog, ragyog a szívem.
Gondolatom ott a mászókán,
s magasba szállok a körhintán,
Majd felhők mögé emelkedem,
a drága nap kedvese lettem.

A szél fújja lágyan hajamat,
fon rá aranyos fonatokat.
Szivárvány szalaggal átköti,
színes ruhámat a hold szövi.
Felhők hátán vígan áll a bál,
álmodom, de megállt a hintám!

Nem repülök tovább, ébredek,
gyermekkor, emlék, ég veletek.

Feledni kéne

valamit tenni kéne
valamit inni kéne
ne fájjon úgy semmi
mámorítson alkony
takarja el arcom

Tiszavirág élet

Fejem a puha vánkoson,
felhőt nézve ábrándozom.
Tiszavirág csak életem,
lassan elmúlik felettem.

Bánom a mát, a tegnapot,
kísértem én a holnapot.
Jönnek felém sötét felhők,
nem teszek értük kerülőt.

Lassan fogyok a világból,
néha a saját szándékból.
Voltam , vagyok, miért leszek,
ha csak néha örvendezek.

Több a sírás, mint nevetés,
az utálat, mint szeretés.
Fejem már kemény vánkoson,
csalóka volt az ábrándom.

Ébredezve nézek, látom,
látom letűnt délibábom.
Tiszavirág csak az élet,
boldogság, álom, mivé lett!

Szivárványszínben

átvonult felettem a vihar
mely tövestől tépte ki szívem
újra fény van megint süt a nap
szivárványszínben utat mutat
arcom felé tartom boldogan

Virágoskertem tiéd

VIRÁGOSKERTEM TIÉD
Szonett,.74
Írta:Ács nagy Éva

Száz szál virág illatozik kezemben,
Neked hoztam mind, mondj hát igent végre.
Nyújtsd felém kezed, nyújtsd a szép reményre,
Induljunk, vesszünk el a végtelenben.

Rózsa, tulipán és sok- sok más virág,
Mind azt súgja, szívem csak téged imád.
Rózsaszirommal szórom szerelmem rád,
Már együtt lesz illatos, szép a világ.

Látod, most nyújtom feléd a csokromat,
Lábad elé vetem vele magamat.
Száz szál virág, tudom, neked nem elég!

Ezért virágoskertembe vezetlek,
S minden földi jóval látlak, etetlek.
Csak mondd ki, virágot tőled, kérek még!

Szenvedő lét

Zokogsz magányosan,
semmit ölelsz fájón.
Csókkal hinted be a földet,
temeted el lassan a múltat.
Jelenben szenved a lét,
könnyeket arcodon kened szét!

Távol

Távolinak tűnsz most, rég láttalak,
múló emlék vagy már, nekem csak.
De szememben őrzöm mosolyod,
még ajkamon ízes a csókod.
Néztem az égre, sötétben játszott,
a csillagunk most is jól látszott.
Együtt választottuk , s néztük,
még őrzi álmunk, mit mi kértünk.
Egy volt akkor vágyunk ,sóhajunk,
köddé vált, elillant más az utunk.
Vissza vágyom, hol volt közös cél,
a szív boldog életet remél.
Távol vagy, de még mindig látlak,
még mindig megyek eléd ,várlak.
Lecsukom szemem s ott a jelen,
ott lebegsz míg élek örökre bennem

Porrá válva

könnyem vérré válva folyik le arcomon
a hideg rázkódik nyomorult sorsomon
megfagyott létem most darabokra törik
lent a földön egyszer csak porrá válik
egy lesz már vele porszemmé vált testem
a szél majd felkap messzire visz engem

Ki az, ki dönt

Vajon ki dönti el , hogy holnap mi lesz,
süt a nap, vagy dúl a vihar , esni kezd?
Vajon ki dönt arról, mit hogyan miért,
dobog a szív, de ki mondja meg kiért?
Keserű vagy édes lesz szánk íze,
bánat, öröm, melyik könnyét nyeljük le!
Van ki tudja meddig , hogyan létezünk,
bízva abban sokáig, reménykedünk!
De ki az , ki tudja a válaszokat,
ki az, ki eldönt emberi sorsokat?

Mesélj

anya mesélj nekem , úgy mint rég,
derüljön ki felettem az ég!
fogd a kezem, simogasd fejem,
mondhatnád, aludj drága kincsem.
adj jó éjt puszit homlokomra,
egy simogatást az arcomra.

hadd legyek még egy kicsit gyerek,
boldogan telnének a percek.
bejárnánk a játszótereket,
a vízpartján ülnénk a fűben.
jó lenne sirályt látni a levegőben,
anya, állítsd meg az időt kérlek!

kergesd el a felhőt mi sötét,
add nekem a tegnap örömét!
töröld könnyét a búbánatnak,
nevetve induljak a holnapnak.
drága jó anyám, csak kicsit még,
csak olyan lehetne , olyan mint rég!

Sebzetten

megsebzett a szavad
vérzik fáj a szívem
cseppekben hull könnyem
testem forró láztól ég
dörgött villámlott a vihar
sötét felhők gyűltek felettem
a bánat belém mart jó nagyot
kérdem én most mi jön még?

Boldogság mező

Álmomban én, felszántottam a mezőt!


Maggal bevetettem, mi békét terem,
közepén kis patak rohan sebesen.
Repülnek vígan együtt a madarak,
s hol virág nyílik, emberek dalolnak.
Boldogságukat nem zavarja semmi,
a fájdalomra ott, nem kell gondolni.

Adonisz

a vízből emelkedett ki,
teste csupa izom
rajta vízcseppek gyöngyözödtek
feszült altestére az úszónadrág
álom volt álmodtam
a látványtól kába voltam
Adonisz gondoltam
ilyen szexi férfit sosem láttam
csak földöntúli lény lehet
s messzire repített a képzelet

Fehérvári pogácsa

A fehérvári pogácsának nincs párja
mert a nyugdíjas club szívvel csinálja
Dalolva öntik a lisztet a tálba
csárdást ropva tojást ütnek rája
Élesztőnek régi népmese szól
Közben Kabos kabaré duruzsol
Még kelesztik addig táncolnak
sütés közben szépen dalolnak
Ripog- ropog a szoknyájuk fodra
ezért sül a pogácsa szép pirosra
Így készül a fehérvári pogácsa
ha megkóstolod, te is mész velük táncba
fehérvári kedves szép lányok
nagyon finom a ti pogácsátok

Mindig

Szeretek, bántanak,
hiszek, csalódok.
Mindig!
Mert csalódni az tud ki szeret,
s az bánt kit szeretnek.
Ki közönyös sosem szenved.

Isten Éltessen (Dáma Ihász-Kovács Évának)

Isten éltessen
( Dáma Ihász -Kovács Évának)

Vihar volt , nagyon sok életedben,
nehéz élet, csapdosta hullám a vizet.
De te mindig mindenből partot értél,
minden kegyetlen vihart túl éltél!
Erőd oly nagy és hatalmas mint az Óceán,
kitartásod megtörhetetlen volt, mint a vulkán.
Anya vagy, egy nagyszerű, igazi anya,
kire büszkén nézhet fel bárki emberfia.
Anya vagy, csodálatos édesanya,
s méltón követ téged fiad, Attila.
Követünk mi is , mert nekünk is az vagy,anyánk,
mert veled vagyunk együtt egy nagycsalád!
Köszönjük neked, hogy mindenkire van gondod,
nem kérdezed ki vagy, te rögtön befogadod.
Tanítod arra , mit te is megtanultál,
az életben nincs mindig hab a tortán.
Átadod nekünk a vers szeretetet,
fejlődünk,tanulunk tőled, szép rímeket!
Tisztelünk, szeretünk, és felnézzünk rád,
mert a te utad példaként előttünk jár!
S most Isten éltessen születésed napján,
sokáig maradj velünk még, drága anyánk!

Ma doblak

elcseszett bolond nap volt

a vulkán bennem tombolt

sírtam is pont eleget

itattam az egeret

a gyomrom görcs rángatta

lábam remegés rázta

szemem fénylett nedvesen

szívem dobbant hevesen

elcseszett ez a rossz nap

én most végleg kidoblak

Mámorban

részeg vagyok én, tán lehet?
magamba ittam a kék eget.
felhajtottam egy napsugarat,
lecsúszott torkomon egy illat.
koccintottam esőcseppekkel,
táncra perdültem a kikelettel,
hajnali harmat áztatta ruhám,
ilyen volt nekem a tivornyám!
virágos kedvem így lett kerek,
részeg vagyok én ? hát lehet!

Eggyé válva

Féltem attól ,mindig nagyon féltem,
ha megtalállak ,elveszítelek.
Álmomban sokszor átkaroltalak,
a szám forrón az ajkadra tapadt.
Kezem kereste vágyon kezedet,
rám ragyogón mosolygott szemed.
Testünk parázslón egymáshoz simult,
bennünk akkor egy új élet indult.

Szívem szíveddel

Szívem szíveddel
Akrosztichon
Írta.Ács nagy Éva

Szívem már szíveddel dobban,
Zengi a vágyat a szélben.
Elvesztem az édes hangban,
Remélve tiéd az életem.
Ezt kérve súgom csendben,
Láztól forr , csókra vár ajkam.
Elsimulnék tenyeredben,
Megbújnék valahol e dalban.

Ott leszel e

sírni fogsz e majd ha távozom
elfogadod e búcsúcsókom
vagy ünnepelsz ha nem leszek
ujjongva engem elfelejtesz
meghallod majd a harangszót
mely akkor ott értem szólt
látod majd a fekete ruhát
melyben a gyásznép sorban állt
ott leszel e akkor majd velem
vagy szíved dobog de nem nekem ?

Szerelem reggel

csókkal ébredtem
a hajnal átkarolt
érintése perzselt
szinte égetett
ott álltam mezitelen
dalolt a szenvedély
szerelem reggel
mámorosan zenélt

Önismeret, (Ilyen vagyok)

hibás génekkel megáldva, így születtem,
szegénység keresztjét magamon cipelem.
lehettem volna akár dáma úrinő,
de akkor is szorított volna a cipő!

mindezek terhére mégis boldog vagyok,
hibás gének ellenére szívem ragyog.
kenyerem annyi, éhen ne tudjak halni,
de lelkemből szeretetet tudok adni.

sugárzom boldogan, mint kék égen a nap,
ki kér belőlem, nem sajnálom, mindig kap.
szeme vagyok én sötétben a vaknak,
utat mutatok a sűrűben vándornak.

ki éhes, az asztalomnál helyet adok,
szegény vagyok igaz, de nem fukarkodom.
életem élem, nevetve vagy épp sírva,
úgy, ahogy a nagykönyvben pont megvan írva.

egyszerű vagyok, nem lakom palotába,
nem öltőzöm fel másokért flancruhába.
ez vagyok én, egy nemes, de szegény legény,
Isten nem hordoz engem sem a tenyerén.

de dolgozom míg lehet, becsületesen,
csak hagyom kicsit, hogy más rajtam nevessen!

Egyedül (H, Anitának)

Ács nagy Éva
Egyedül
(H. Anitának)

ne a múlton rágódj, előre lépj,
egyedül de előre, amerre süt a nap.
büszkén, fejet fel, jó magasra,
találkozz barátokkal,, kapcsolódj ki.
keresd a tinilányt , ki benned még él,
mert eddig csak aludt, ébreszd hát fel.
légy önmagad , légy te végre,
ne ess a múlt fájdalmas gödrébe!

Fesztivál, Arynál..

Arynál 3.
Budapest Fesztivál,

Ott folytatom, hogy teljesen kezdett elmúlni a lámpalázam, szinte semmit nem izgultam, éreztem a szeretetet ami körülvett, áradt az emberekből. Bacsa Ferenc gitárművész következett, csodálatos hang, sajnálom, hogy eddig még nem hallottam róla. De most már tudom, hogy létezik, és gyönyörűen énekel, gitározik,fantasztikus előadó művész! Szóval jöttek egymásután a fellépések, Balázs Judit művésznő szavalt, konferált, és ő is egy ember, nem volt elszállva magától, én azt képzeltem eddig, hogy a művészek ilyennek, de nem, tévedtem, kedves, aranyos, és emberi!, Csodás mikor szaval, nagyon jól elmondja, és átérzi a verset..Orosz Piroska énekelt, kedves kellemes hangja van, nagyon tetszik nekem. Volt egy színdarab, Attila , Judit és a beugró Dócs György, nagyon jó volt, elismerésem..

Jöttek a versek egymás után, nagyon jók voltak, V. Hegedüs Zsuzsi is énekelt, egy csodálatos hang, csodálatos ember. Kiss Máriát is megismertem, sajnálom, hogy nem tudtam , hogy Gróf Murinyinek ő az özvegye, őt sajnos már nem ismerhettem meg. Nagyon sokat segített nekem az elején, húginak hívott, ő volt a fogadott bátyám! Jó embernek ismertem meg, nyugodjon békében! Van amire nem emlékszem , elnézést kérek érte , de minden új volt még nekem. Sebastián klarinét művész következett, csodás volt ő is, Dócs György a feleségével táncolt, hátra néztem, és Olgi, kérdezte táncolunk mi is? Hát erre nem lehetett nemet mondani, egye fene mély víz jöhet!! Charlestont, ha jól emlékszem,, klassz volt nagyon..Ary következett, szavalt, egy költő társunk versét mondta el, ő nem volt ott, beteg, de a verse által Zoltán ott volt!! Ary gyönyörűen mondta el!! Következtem én, lámpaláz kicsit volt már csak, azt hiszem Arynak a szépen megírt versét mely Ihász Kovács Évához szólt sikerült elmondanom! No kicsit néha akadoztam, de legalább 30 éve nem szerepeltem! Vége volt, mindenki mindenkitől búcsúzott, találkozunk Novemberben , ígértük! Úgy legyen, mert itt egy nagy és szép és tehetséges család vagyunk! Minden Elismerésem az összetartásért, a művészet bármilyen formájának fenntartásáért! Attila, Éva és a többiek, köszönöm nektek, hogy köztetek lehetek!

Álmodom

nincs időm , félek,
félek, a holnap zajától.
a múlt fájó sebeitől,
gyengül szívem dobbanása.
elhagy erőm, de felnézek,
utoljára még álmodom!

MA RÁJÖTTEM

Ács nagy Éva
Ma rájöttem
(Hajdinyák. Katalinnak!)

Ma rájöttem kicsit későn, nagy hiba,
a barátnőmnek ma van szülinapja .
Ma ünnepel, gondolatban vele én is,
látod? sokkal kékebb lett az ég is!
Látod kezekben a sok csokrot,
neked ,csak neked, ontják az illatot!
Hallod ma, hogy dalol a madár sereg?
kérdik tőled, veled ünnepelhetnek?
Hát ünnepelj velük, daloljon a szív,
nevess , feledj ma , éljen benned a hit.
Kívánok én néked minden jót és szépet,
a tortádból barátnőm én is kérek!
Isten éltessen!!

Szállok a légben

szeretnék én ma szappanbuborék lenni,
kicsit tündökölni és megsemmisülni.
szállni , pompázni, átlátszón a légben,
szétrobbanni a hűvös esti szélben.

Holnap reménye

lezártam lelkemben a tegnapot
a jövő az mi új napot adott
csókkal ébreszt fel már a kikelet
ölelést ad nekem a jó meleg
a szél selymesen vágyon simogat
kedvesen szenvedélyre hívogat
lezártam lelkemben a tegnapot
az idő most tőlem csókot lopott

Minek a szív

Fáj, csak fáj , csak azért is fáj,
minek a szív, csak mert muszáj!
Fáj ha szeret, fáj ha már nem,
kinek dobog ha nincs érzelem?

Fesztivál.

Arynál , 2.
Budapest
Fesztivál
Batsányi Cserhát Művész Körben

Május 5 vasárnap , a nagy nap, kicsit fáradtan és fejfájással ébredtem fel. Ez a nap is jól kezdődik, gondoltam. Ary leszaladt a boltba, én készülődni kezdtem, de előtte felhívtam anyukámat, felköszöntöttem. Anyák napja van és ez most más mint a többi, mert otthon én vagyok az első ki ezt megteszi.Kicsit megkönnyeztem mert így telefonon nem volt olyan személyes.Megjött Ary, én már kész voltam, gyorsan szendvicseket csináltunk az útra , aztán ő is készülődött.Rohanás volt az egész, de mire a vője megérkezett, útra készen voltunk, jött az unokája Imike is, 13 éves és gyönyörűen fest..Egyszer ismert festő lesz az tuti!Két képet hozott a találkozóra, egyik a Hold leánya, a másiknak a címére nem emlékszem, de tehetséges gyerek, és büszkék lehetnek rá.Szóval irány a nagy találkozó, irány Budapest!Hamar ott voltunk, én kicsit nagyon izgultam, Aryék elmentek zsűriztetni a képeket, én álltam a folyóson, jött Attila és egyből megismert, úgy köszöntött mint régi ismerőst, mit mondjak jól esett!Engem mindenki megismert, Dezső Ilona is, nekem sajnos nem túl jó az arcmemóriám!Szóval ismerkedtünk, és hihetetlen milyen közvetlen,. barátságos emberek!Eddig csak a netről ismertem őket, és ugye az nem olyan mint találkozni velük!Jött Szathmáry Olgi, Kacsa Zsóka, Orosz Piroska , és Dócs György a feleségével, csodás volt, velem az egyszerű kis szürke egérrel beszélgettek!!Elkezdődött a fesztivál, Attila mondott beszédet, és behozták a szent koronát, szép és megható volt, Attila és anyukája Ihász Kovács Éva verset mondott, csodáltam Évát, még mindig gyönyörűen szaval, egyszerűen fantasztikus, és olyan kisugárzása van, hihetetlen!Erős asszony lehet, hallomásból tudom sok mindenen keresztül ment, de nem adta fel, felállt,és megalkotta a birodalmát itt a Batsányi Cserhát Művész Körben.Az egész itt egy szép nagy család, nem kérdezik ki vagy , honnét jöttél, elfogadnak olyannak amilyen vagy, és ez nagyon , nagyon csodás!!
Folytatás következik!

Fogságban

Elég volt a hazug álnok szóból,
a zűrökkel teli zajos világból!
Valaki mentsen ki a fogságból,
mentsen meg a kárörvendő hadtól!

Fáj a szerelem

fekete rózsa, fekete verem, 
feketén, sötéten fáj a szerelem.
párnádra borulsz fekete éjben,
zokogsz a feltámadó hideg szélben.