Álom a tóparton

ÁLOM A TÓPARTON
Szonett.73
Írta:Ács nagy Éva

Ültem a tóparton, magam, csendben,
Néztem némán a sima víztükröt.
Néztem , láttam oszolni a felhőt,
Hittem akkor ott ,velem minden rendben.

Csend volt, s nem rezzent meg a fákon levél,
Béke, nyugalom költözött szívembe.
Egy katicabogár szállt tenyerembe,
Kívántam, most ne legyen viharos szél!

Daloltak nekem vígan a madarak,
Kaptam tőlük igazi szárnyakat.
Ott az égen magasra emelkedtem!

Szárnyam tártam a nap felé, szabadon,
Vele én is néztem ki, oly ragyogón!
De az álmom véget ért, felébredtem!