2013. április 30., kedd

Csalódtam




barátom volt most hátba mart
jobban fájt mint ha döfött volna kard
csalódtam benne most nagyon nagyot
orvul más ékes szaváért elhagyott

2013. április 29., hétfő

Álomszép álom




álmodtam szépet ma éjjel
sötét volt de végre nem féltem
néztem hogy suhannak az árnyak
zenélt a szél ideje volt a vágynak
szívem nyugodtan dobogott
az álom szép volt s biztatott


Emberként élni



nem akarok én mások szennye lenni
szabadon szeretnék magam dönteni
nem akarok itt szolgálóvá válni
emberként szeretnék a földön élni

2013. április 28., vasárnap

Orgona illatú Május




illatos májusi éjszakák
érzed az orgona illatát?
nyílik a kikelet integet
a szerelem is ébredni kezd
telihold ragyog az éjben
szíved megdobban a fényében
bűvös hónap bűvös kikelet
az ember szeretni született

2013. április 27., szombat

Jól tudom



Anya, varázsszó ez, nagyon jól tudom,
szeretem mondani, dalol ajkamon.
Még van kinek köszönni az életem,
van aki még foghatja féltőn kezem.
Bánatom van, fáj a szív, csak szólítom,
anya segíts, én már tovább nem bírom!
S ő ott van abban a kimondott percben,
gyógyít , ölel , velem sír, törli könnyem.
Átvenné értem az összes szenvedést,
csak látna végre egy boldog nevetést!
Anya, anya, ha kell százszor is mondom,
csodás szó ez, s ő maga , én jól tudom!

2013. április 26., péntek

Útvesztő




kölcsönt venni kölcsönre
sárgacsekk a zsebekbe
örök tévút körforgás
nem tudni mi a megoldás

2013. április 25., csütörtök

Örökké őrzöm (K. Zoltánnak)



egy alföldi kisfalúba száll a gondolat
ott keresem szívemben a le nem zárt múltat
ott a szerelmes ölelést igaz csókokat
az epekedő szenvedélyes sóhajokat
ott lent lakik valahol az első szerelem
örökké őrzöm magamban sosem feledem

2013. április 24., szerda

Szeretsz e majd?




ha nincstelen leszek egy senki 
vajon tudsz akkor is szeretni
ha vánkosom egy dohos kabát
takar pokróc érzem illatát
ha nem lesz fedél fejem felett
nyújtasz akkor majd segéd kezet
befogadsz engem a hontalant
ha mindenki más már belém mart (?)


2013. április 21., vasárnap

Félnem kellene?




félnem kellene hogy nem látom a napot
lehet hogy meleget ott majd nem kapok
s mi lesz az majd ha fázom melegít s ragyog
vagy erről majd végleg akkor lemondhatok

félnem kellene hogy eső nem éri testemet
s nem látom majd a fagyos zímankos telet
érzek e majd ott sűvítő hideg szelet
vagy a föld mely rám omlott végleg betemet

félnem kellene hogy érzelem nélküli világ
s ott senki semmiben nem talál majd hibát
s ha nem dobog a szív és nem tud szeretni
vajon akkor ott miért érdemes lenni

2013. április 20., szombat

Minden fekete



fekete galamb fekete szemet talál
fekete éjszakán jön a zord halál
fekete ruhában gyászoló sereg
fekete könnytől fekete a felleg
fekete virág nyílik minden kertben
fekete gyertya lángol a végtelenben

2013. április 19., péntek

Temetés kocsma módra


legurult egy pár pohár
édes piros nedű a torkán
nyert egy pár kártyapartit
rég érezte ilyen jól magát
nevetett feledte a mát
a gondokat órákra temette
nem fájt semmi ő lett újra
kamasz lázadó és gondtalan
magát a poháralján felismerte
s felemelte szájához ivott
az éj az árokparton érte
temetett mit meg is ünnepelt


2013. április 18., csütörtök

Reinkarnáció



megszülettem tehát élek
meghalni pedig nem félek
hiszem hogy vándorol a lélek
egy új testben újra ébredek
hiszek benne hogy újra születek
így meghalni én bátran megyek

2013. április 16., kedd

Mindig szerelem





oly édesen alszol itt vagy velem
rád nézek hevesen dobog szívem
lágyan megsimogatom arcodat
mosolyogsz szinte nevetsz álmodban
nem tudsz róla de megfogod kezem
remeg a vágy ez mindig szerelem

2013. április 15., hétfő

Álom a tóparton


ÁLOM A TÓPARTON
Szonett.73
Írta:Ács nagy Éva

Ültem a tóparton, magam, csendben,
Néztem némán a sima víztükröt.
Néztem , láttam oszolni a felhőt,
Hittem akkor ott ,velem minden rendben.

Csend volt, s nem rezzent meg a fákon levél,
Béke, nyugalom költözött szívembe.
Egy katicabogár szállt tenyerembe,
Kívántam, most ne legyen viharos szél!

Daloltak nekem vígan a madarak,
Kaptam tőlük igazi szárnyakat.
Ott az égen magasra emelkedtem!

Szárnyam tártam a nap felé, szabadon,
Vele én is néztem ki, oly ragyogón!
De az álmom véget ért, felébredtem!

2013. április 14., vasárnap

Még akkor is



Tök jó néha bolondnak lenni,
akkor azt hiszed nem fáj semmi.
Nem lát még beléd a külvilág,
nem látja azt, hogy mi fáj s bánt.
Ha vérzik is belül a szíved,
ne mutasd meg senkinek, minek.

Tök jó néha bolondnak lenni,
harmatos réten mezítláb menni.
Szállni a mezőn a pillangókkal,
dalolni korán a rigókkal.
Pórázon vezetni a cipőt,
akkor is ha mindenki más röhög.

Tök jó néha bolondnak lenni,
ha sírnál magadban énekelni.
Nézni a semmibe s nem érezni,
könnyekben úszva jót fürödni.
Esőben csatakosra ázva,
menni előre a nagyvilágba.

Tök jó néha bolondnak lenni,
belül sírni, kifelé nevetni.
Nyáron izzadni bundában,
boldog lenni álomországban.
Elhitetni hogy minden rendben,
akkor is ha zűr van a fejedben.

2013. április 13., szombat

Nem nyílik a rózsa



elmúlt már rég a szerelem
mögötte csak gaz az terem
nem nyílik többé ki a rózsa
hervadtan jön a bimbója
eső esik a szemembe
harmatos könny hull tenyerembe
a bánat tört döfött szívembe
pengéje pont közepét érte
aszály terem a vágyamon
hiába szól búsan sóhajom
földem többé talán nem terem
szerelem nincs csak gyötrelem

2013. április 12., péntek

Csend vagyok




Csönded vagyok,
már nem szólok.
Nem lélegzem,
csenddé lettem.

Öleljetek



Féltem mindig sokat, sokszor,
sírtam mindig, és mindenhol.
Ha dúl a vihar már nem félek,
nem ,ha az éj rejtélye ölel.
Nem sírok már a magánytól,
a csönd zaját némán hallgatom.
Már nem bántanak úgy a szavak,
nem zokogom fájón a fa alatt.
Csak némán magamban szenvedek,
más ezt úgysem igazán érti meg.
Csak gyertek még bátran fellegek,
én már nevetek, most öleljetek!

2013. április 11., csütörtök


Igazgyöngyöm



Gyöngyhalászok érte lemerülnek,
igazgyöngyöt tenger mélyén lelnek.
Nekem nem kellett érte merülni,
a tenger sötét mélyéről felhozni.
Itt találtam meg, pont itt a földön.
igazgyöngyöm én most féltve őrzöm.

2013. április 10., szerda

Fagyott világ


FAGYOTT VILÁG
Haiku
Írta:Ács nagy Éva

jégvirág nyílik
fagyoss jeges a világ
kisüt majd a nap

2013. április 9., kedd

Barázda testemen

Ács Nagy Éva
Barázda testemen

mindig feltépi hegeimet a múlt
sebeimen újra járható azt út
belemar húsomba a keserűség
fogaival tépi marcangolja szét

még mindig nem elég kér belőlem
kiált fel élvezi még nem végeztem
mert én még eszek nagyon éhes vagyok
kérek még s mélyen fájón marcangolok

ízlek neki mert csak nem hagyja abba
úttat váj szívemen s büszkén jár rajta
hiába fetrengek sírok jajgatok
belül vérzem nem hallja meg a zokszót

szánt rajtam még ekéjével jó mélyen
barázda lesz testem a ő szemében
a gyötrelemtől már ráncos az arcom
boldogság jöjj végre értem már várom

2013. április 6., szombat

Törött szárny


Haiku.
Írta:Ács nagy Éva

de repülnék még
levegőben szabadon
csak törött a szárny

2013. április 5., péntek

Kell


Szenvedek, mert szeretek

ölelek, mert ölelnek,

nevetek, mert boldog vagyok,

ha bánat ér, akkor sírok.

Sírni kell, nevetni mindig,

szeretni kell, akár a sírig


Kié vajon



Itt van velem - mégsem,

látom - nem élvezem,

ölelném - lehetetlen.

Vajon kié az én kincsem?




2013. április 4., csütörtök

Lebegés



bezárva van a testben a lélek
börtöne az idő és a pribékek
de egy nap a lélek majd fellázad
s neki indul egy szép újvilágnak
lebegni kezd a légnemű semmiben
hirtelen szinte nincs súlya sem
felhők fölött száll már oly boldogan
végre szabadon s örök gondtalan

2013. április 2., kedd

Csak esik




esik most folyton csak eső esik
a víz lassan nyakamba folyik
könnyeim vele egyesülnek
összefonódnak indulnak délnek
sós tenger vízébe folydogálnak
nagyot köszönve tajtékzó habjának

2013. április 1., hétfő

Rossz hangulatú vers




fejembe szállt az ital
kábult ez a mámor
mellettem üres üveg
de én nem bánom
holdból kettőt látok
csillagokkal csárdást járok
forog mellettem minden
körhintát repülni látok
úristen mindjárt hányok
rám morognak a kutyák
kuss kihúzzátok a gyufát
fáj hasogat a fejem
émelyeg a gyomrom
a rókámat most tiprom
szédelegve jön a hajnal
álmosan tátog a reggel
támolyognak velem
mi van tán ti is ittatok
a rókát a bokorban
ott pad mellett láttátok
na oda ti is hányhatok

Elsuhant pillanat



Vonaton utaztam egy szép hajnalon,
elmerengve néztem ki az ablakon.
Elsuhantak csak mellettünk a fák,
s mögötte felbukkant egy állomás.

Nem álltunk meg, a vonat csak lassított
de ott láttam őt meg a peronon.
Felém küldött pillantást pont elkaptam,
tengerkék szemét csodálkozni láttam.

Ámulva az ablakra s felém nézett,
pár másodpercre szemek fényben égtek.
Leszálltam volna, de vonatom rohant,
pillantásunk vele sebesen elsuhant.

El, mert a vonat száguldott tovább,
s elvitte két szempár pillanatát!