Istenem, olyan nagyon boldog voltam,
pillanatra régi otthonomban.
Anyám meleg ölébe megbújtam.
gyerek voltam újra, gondtalan.
Nem számoltam én a napokat,
száműztem lelkemből a gondokat.
Nevettem megint,ugyanúgy mint rég,
előjött a sok feledett emlék.
Testvéreim szeretve, körbe vettek,
táncoltak, boldogan énekeltek.
Húgom fogta mint mindig a kezem,
mondta jó, hogy vagy drágám nekem!
Anyám szeme most könnytől csillogott,
újra együtt, erről ábrándozott.
Kacagtunk , sírtunk a kegyetlen múlton,
meséltünk, révedeztünk most is titkon.
Jó, hogy voltak, vannak ők még nekem,
Istenem , őket nagyon szeretem!
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése