minden ott kezdödött el, mikor magamra hagytál,
semmivel sem törödve, lét - nem lét, közt választottál.
ott akkor dölt el végleg a sorsom,
máig is terhét magamon hordom.
a fény eltünt, sötét lett fent az ég,
dörög már, semmisem olyan mint rég.
fejemet lehajtva vegetálok,
temetőbe egy sírhalomhoz járok.
rád zúdítom az összes terhemet,
ha szerettél , mond, mond miért tetted?
értelme nem volt, egyedül hagytál,
nem ez volt az ,mit egykor fogadtál!
próbálok felállni, elindulni,
de mindig visszaránt még valami!
te vagy , érzem , minden percben,tudom,
nem akarsz látni, boldog útamon.
szólj végre, ellenkezz megint velem,
szólj igazat, s én megint elhiszem!
de akkor miért , miért ez a csend,
miért nincs az életemben már rend?
miért kalapál még mindig a szív ,
.jpg)
rád gondolva, s valami feléd hív!te én voltál, én egy voltam veled,
én voltam az igaz másik feled.
most magány uralkodik helyeden,
engedj el végre, Isten veled legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése